Vasárnapi ebéd után: családi játék, amihez semmi sem kell

A társasjáték, amit senki sem akart elővenni

Nálunk a vasárnapi ebéd szent. Délben mindenki ott ül a nagyszülőknél: a két testvér a családjával, a kilencéves unoka és a tizenhárom éves, aki már csak félig akar ott lenni. Előbb leves, aztán rántott hús uborkasalátával, a végén pedig az a fél óra, amikor senki sem akar felállni.

Azon a vasárnapon valaki felvetette, hogy hozzuk elő a társasjátékot. A doboz a szekrény tetején volt, a szabályokra senki sem emlékezett pontosan, és a fél család már attól elfáradt, hogy elképzelte a kirakást. Csend lett.

Akkor szólalt meg a nagypapa: „Gondoltam egy szóra. Hideg-meleg.”

„Gondoltam egy szóra”

A kilencéves rögtön értette, hiszen a hideg-meleget mindenki ismeri az eldugott csokis délutánokból. Csak most nem tárgyat kellett keresni a lakásban, hanem egy szót a nagypapa fejében. Mindenki tippelhetett, ő pedig csak annyit felelt: hideg, langyos, meleg, forró vagy tűz.

Az első tippek sorra hidegek voltak. A tizenhárom éves azt mondta, porszívó, mire a nagypapa csak megrázta a fejét: „Jéghideg.” A nagymama azt mondta, vasárnap. „Langyos.” Erre mindenki felélénkült. Valami, ami a vasárnaphoz kötődik.

„Ebéd?” – kérdezte a kilencéves. „Meleg.”

„Répa?” – próbálta az anyukája, aki éppen a tányérját nézte. „Meleg, de nem melegebb.”

„Cérnametélt?” – kérdezte a nagymama, és a nagypapa elmosolyodott. „Tűz!”

Fokok persze nem voltak, de ha lettek volna, valahogy így nézett volna ki a lánc:

1. porszívó4 °Cjéghideg: semmi köze
2. vasárnap42 °Clangyos: a nap stimmel
3. répa58 °Cmeleg: a tányéron vagyunk
4. ebéd63 °Cmeleg: jó irány
5. cérnametélt87 °Ctűzforró: már a tányér alján
6. húslevesMegvan!

A végén a kilencéves kiáltotta: „Húsleves!” És a nevetésből mindenki tudta, hogy valami jól sikerült. Az a leves, amit fél órával korábban ettünk meg, lett a délután első titkos szava.

Miért működött?

Utólag, mosogatás közben gondoltam végig, miért lett ebből a nap legjobb fél órája. Három okot találtam.

Mindenki ugyanannyit ért hozzá. A hideg-melegben nem a gyorsaság vagy a tudás számít, hanem az ötlet. A kilencéves és a nagymama ugyanolyan eséllyel indult, és ez ritka dolog egy háromgenerációs asztalnál.

Nem kellett hozzá semmi. Se doboz, se szabálykönyv, se elem. Csak valaki, aki gondol egy szóra.

Minden tipp beszélgetést indított. Amikor a répa csak meleg lett, de nem melegebb, mindenki a saját magyarázatát kezdte mondani. A játék közben szóba került a nagymama receptje, egy régi nyaralás és egy elfelejtett nagynéni is.

Aznap délután még öt kör ment. A kilencéves dinoszauruszra gondolt, a tizenhárom éves egy focistára, akit végül senki nem talált ki, és ezt meg is kellett bocsátani neki.

Ami utána jött: egy szó naponta

Azóta a családi Messenger-csoportban is él a játék, csak másképp. Van egy napi hideg-meleg szójáték, amelyben minden nap van egy titkos szó, mindenkinek ugyanaz. Bárki beírhat bármilyen szót, és a játék megmondja, hogy az jelentésben milyen közel jár a titkos szóhoz.

Itt már nem együtt tippelünk, hanem mindenki egyedül, a saját telefonján és a saját tempójában. A nagymama reggel, a kávé mellett, a tizenhárom éves valahol két tanóra között, a nagypapa este a hírek előtt. Aztán este jönnek az üzenetek: „Nekem 23 tipp kellett.” „Én 41-ből!” A szót persze senki nem árulja el, csak a számokat.

A vasárnapi szóbeli kör maradt. Csak most már mindenki rutinosabb, és tudja, hogy a jéghideg tippnek is van értelme, mert megmutatja, merre ne keressen.

Ha te gondolnál a szóra, mi lenne az? Addig is tippelj a mai titkos szóra.

Tippelek

A szavad egyenesen a mai játékba kerül.

Ha nálatok is kipróbálnátok

Válasszatok olyan szót, amit a legkisebb is ismer. Kezdjen a legidősebb, mert ő adja meg a hangulatot. Ne legyen időkorlát, és ne legyen pont, csak taps annak, aki kitalálta. Ha pedig a társaságban sok a felnőtt, és egy egész estére kerestek ötleteket, ebben a cikkben nyolcat gyűjtöttem össze. Ha inkább az autóban játszanátok, itt van még tíz.